Vonatozásaim - 26 / 2006.07.24. hétfő Bp.Nyugati - Szolnok - Bp.Nyugati |
GP Vonatozásaim XX.század 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 |
Aki korán kel, későn ér haza ...
Van egy közmondás, miszerint "Aki korán kel, az aranyat lel." Ez a közmondás járt a fejemben, amikor önmagamhoz képest meglehetősen korán indultam el hazulról, haszonhajtás céljából. Egész nap forgattam a fejemet, mint egy repülőtéri gurító radar, de mondanom sem kell, semmiféle aranyat nem találtam. Csak izzadtam a kánikulában és jól elfáradtam, mire késő este otthonomba térhettem.
Bp.Nyugati - Szolnok
A 7:25-kor induló 2512 sz. személyvonat 5 piroscsíkos Bhv kocsi, elöl a V43 2273 (az új sorozatszámnak csak a helye látszik a gép oldalán), hátul a szürke BDt 400. Már reggel jó meleg van a vonatban.
Meglepően sokan vagyunk, Kőbánya-Kispest után gyakorlatilag alig marad hely a második kocsi első felében. Pestszentlőrincen és Szemeretelepen is voltak felszállók, most már csak egy-két üres hely marad, páran az előtérben álldogálnak. Azt hittem, később majd kevesebben leszünk, de ez nem így történt, legalábbis ebben a kocsiban nem. Merthogy útitársaim egy része egy vizitúrázni induló csapat és útközben is többen csatlakoznak hozzájuk. Később láttam a Tiszát, alig volt valami víz az alján.
Szolnok
Este nyolc után érek vissza a pályaudvarra a haszonhajtás végeztével. Üres a félhomályos utascsarnok, csak egy-két késői utas lézeng, egy pénzár dolgozik még. A terem lépcső mögötti részén még kevesebb a fény, a padokon hajléktalanok alszanak.
Egy sört terveztem inni, de úgy látszik, már minden be van zárva. De mégsem ! Kellemes meglepetés, a túlsó sarokban még működik egy büfé. És még vevője is van. Várakozás közben elmegy a kedvem az egésztől, bár a kínálat nem lenne rossz, de nyomaszt a csarnok kihalt üressége, így inkább kiballagok a peronra.
Szolnok - Bp.Nyugati
Kb. tíz perc késéssel érkezik a 6001-es gyorsvonat: V43 1094, 4 * B. Az utolsó előtti kocsiba szállok fel, ragadós szutyok. Minden fülkében legalább négyen ülünk. A dohányzó fülkékben utazók simán statisztálhatnának egy Harlemben játszódó filmben, át sem kéne öltözniük és a stílust is elég jól adják.
Unalmas az út a sötétben. Szerencsére jól tempózunk és a vezér a Nyugatiig ledolgozza a késést. Leszállás után rosszul öltözött, szatyros figurák nézik, hogy vajon merre lehet itt a kijárat a városba, talán az ígéret földjére ...