Gullner Pages


Vonatozás Koreában


Európán kívül csak egyszer vonatoztam, 1995-ben a Koreai Köztársaságban azaz Dél Koreában.

A koreai vasútállomások nem túl izgalmasak egy vasútbarát számára, mert az utasoknak csak induláskor felszállás céljából szabad bemenni a peronokra és így sajnos nem lehet nézegetni a vonatokat. A Seoul Stationt, a szöuli központi pályaudvart is csak kívülről láttam.

Seoulból utaztunk Kangchonba a Chunchoni vonalon. A vonat nem a szöuli főpályaudvarról, hanem a Chongnyangni pályaudvarról indult. Az állomásra metróval utaztunk. A szöuli metró kiterjedt hálózatú, a hosszú szerelvények viszonylag sűrűn közlekednek. Metróztam néhányszor, de nem emlékszem, hogy komoly gondot jelentett volna a tájékozódás. Az eligazodást nagyon megkönnyíti, hogy minden ki van írva angolul is.

Indulás előtt kicsit körülnéztünk a Chongnyangni pályaudvaron, leginkább a váróteremben, bár kicsit kisétáltunk mozdonynézőbe is, de ezt a koreai vasutasok nem igazán vették jó néven.

Nem sokkal az indulás előtt kezdődik meg a beszállás a vonatba. A chunchoni vonatot én leginkább személyvonatnak nevezném, ennek ellenére a menetjegy helyre szól, az enyém például az 01-es kocsi 41-es ülésére. 2.100 wonba került. A jegyet nem az állomáson váltottuk, hanem korábban megvették nekünk valamelyik bevásárlóközpontban.

Vonatunkat diesel mozdony vontatja, a kocsik külsőleg szemre tetszetősek, de jobban megnézve, sok helyen a korrózió nyomai átütnek a fényes festék alól. Belülről szép tiszta, rendes. A fejtámlákon fehér huzat, az utasok is kulturáltak. Egy mosolygós árus folyamatosan jön megy, kis kocsiján a szokásos holmik: sör, üdítő, kávé, szendvics, kimcsi, rizstekercs gusztusosan elrendezve.

Leszállásnál le kell adni a jegyet az állomás kijáratánál. Én meg akartam tartani emlékbe az enyémet, ezért azt mondtam a koreai vasutasnak:

"Nézd kedves barátom ! Ez itt a jegyem, jól nézd meg ezt az oldalát, meg a másik oldalát is ! De nem adom oda neked, mert nekem is kell. Szervusz." - mondtam, természetesen magyarul, meglengettem az orra előtt a jegyet és kimentem az állomásról, pontosabban a megállóhelyről, mert csak egy vágány volt. Még ma is magam előtt látom a koreai vasutast, ahogy eltátott szájjal döbbenten mered utánam. Szegény emberben egy világ dőlt össze: egy utas, aki nem tartja be a szabályokat !

Kangchon legvonzóbb attrakciója a kacsa vendéglő. A patak fölött egy kis teraszon üldögélnek a vendégek, alant a patakparton tanyáznak a kacsák, amik közül a kedves vendég kiválasztja azt, amelyet meg kíván sütögetni és eszegetni. Amikor először voltam ott, a barátaim legnagyobb megdöbbenésemre nem kacsát, hanem valami levesszerűséggel locsolt tésztát rendeltek. Később beláttam, hogy igazuk volt. A makukszu a koreai konyha egyik csúcsa, valamilyen különleges összetételű hosszú, barnás színű tészta, amit jól meg kell locsolni a csípős lével. Az ördög tudja hogyan csinálják, de nagyon finom. A makukszu volt az első koreai szó, amit megtanultam elolvasni.

---

Lásd még:

(/2005.06.08.)  

 E-mail: vonatozasaim@vonatozasaim.hu