Sok éve nem vonatoztam hóban, mára havazást ígértek az időjósok, irány tehát a Börzsöny. Hóesés tényleg volt, meg szél is, de én mindebből leginkább csak a hideggel találkoztam.

A Nyugatiban már 550 forint egy Unicum. Bizony luxusutazás ez az én esetemben, pláne ha még azt is tekintetbe veszem, hogy idén még azt a rosszacska fizetés sem volt. De nincs az a kevés pénz, aminek nem a vonatozás lenne a legértelmesebb felhasználása.

A Bhv posta ingavonat kívülről kissé viseletes, de a télies viszonyok között ez elfogadható. Belül a szokásos, aránylag konszolidált viszonyok, és az időpontból következően kevéske utas. Még mindig újdonság nekem a három nyelvű utastájékoztatás, és persze az új mozdonyszámozás. Korábban egyszer már volt egy átszámozási kampány, de azt egy-két hét múlva lefújták. Ám a Szilik hűségesen robotolnak tovább, bármilyen számokat is írnak rájuk.

Pesten még nem esik semmi, a földön elkoszolódott a korábbi hó, szürke az ég és a föld. Dunakeszin apró pelyhekben kicsit esni kezd a hó. Idáig feketék voltak a peronok, de Gödön már fehér a friss hótól. Szép, ahogyan száll a friss porhó a vonat mellett.

Vácon már rendesen esik a hó, de minden vonat pontosan érkezik, indul.

A Bzx dugig van, belül még állnak is, de a hideg panorámában van még hely. Azt választom, onnan nézem, milyen szépen esik a hó Vác állomáson, és előre örülök, milyen szép lesz majd a látvány a hegyek között. Ám indulás után pillanatok alatt betakarja a hó a hátsó panoráma ablakot, csak sejteni lehet a külvilágot. Ezért kár volt a hegyek közé jönni és a hátsó peronon fagyoskodni.

Szokolyán 15 perc várakozást jósolt a kalauznő a keresztező vonat miatt, de szerencsére tévedett, hamarosan csendben besettenkedik a behavazott pályán az ellenvonat. Öt perc késéssel indulunk tovább a fehérségben, amiben csak sejteni lehet, merre visznek a sínek.

Berkenyén leszáll vagy 50 nyugdíjas, nem tudom mi dolguk lehet a hóban. Érdekes időjárást választottak a kiránduláshoz, ha kirándulók voltak egyáltalán, mert leszállásnál alig bírtak lelépni a vonatról a hóba.

Ha hegy, akkor nyugdíjasok, jut eszembe a tavaly nyári semmeringi kirándulás. Bár az osztrákok jobb tartásúak és jobb ruházatúak voltak, ezek meg lármásabbak és vidámabbak. Bizony jó dolga van annak, aki a múlt század második felében volt aktív, és még időben nyugdíjba vonult, bármely oldalát nézve az osztrák- magyar határnak.

A kocsi belsejéből barátságos meleg áramlik, beköltözöm hát a kiürült bokszok egyikébe. Van miből választani, mert alig maradtunk a kocsiban. Duruzsol az olajkályha, de nem győzi felfűteni a kocsit, hiányzik a leszállt utasok testmelege, mert az előterekből beköltözőkkel sem vagyunk többen nyolcnál.

A töltés mellett tehenek állnak a hóban, még a szokottnál is butább képet vágva bámulják maguk előtt a fehérséget.

Diósjenőn van a következő kereszt, onnan is kb. 5 perc késéssel indulunk, pedig az ellenvonat már ott állt a fehérségben, amikor beérkezünk.

Jó ez a téli vonatozás, látni ugyan semmit nem lehet, de legalább hideg van. Korábban a sok nyugdíjas jól befűtötte a kocsit, de Nagyoroszi után már csak ketten vagyunk fűteni, meg a gyengécske olajkályha.

Drégelyváron két cigány suhanc száll fel. Távolabb telepszenek le, csak foszlányok érnek el hozzám a beszélgetésükből. Az egyik arról mesél társának, hogy le akar érettségizni, mert egyetemre készül.

Drégelyen, ha kipillant az ablakon az utazó, nem érettségizők és egyetemisták jutnak eszébe az ijesztően szegényes házacskák láttán. Itt is felszáll egy helybéli, és csatlakozik a korábban felszállt két társához. Négyen utazunk tovább, a suhanc továbbra is az érettségi vizsga, meg az egyetem dolgairól mesél két társának, akiknek nemigen van hozzáfűznivalójuk.

Drégelypalánkon leszállok, hogy megszemléljem, hogyan jár körbe a Bzmot a kocsi másik végére. De kellemetlenül fújja a hideg szél a havat, inkább felmászok a motorkocsiba, onnan élvezem a műveletet. A motorban sincs meleg, 6-8 utas lehet. A kocsi belső állapota rendben van, ha eltekintünk a hidegtől.

Egy vasutas nő seprűt is hoz a váltóállításhoz, de nem kell használnia, mert a szél elviszi a havat a sínekről. A hó erre már alig esik, és mire Balassagyarmatra érünk, teljesen el is áll.

Kb. 15-20 centi hó esett errefelé, mostanában állt el. Ropog a friss hó a lábam alatt, ahogy az állomáson és környékén ténfergek kicsit a hidegben. Sok házban vannak otthon, lapátolják a havat a járdáról.

Veszek jegyet, de utána nincs kedvem a váróteremben maradni a Drégely felé várakozó családok között, inkább iszom egy Unicumot az állomási ivóban, amiért itt csak 400 forintot számítanak fel. Szokatlan, hogy nincs dohányfüst.

A kocsit nemrég a tároló vágányról húzták elő, jeges hidegnek véltem, de mire odaérek a vonathoz, már vagy 10 utast látok benne, így én is oda szállok fel, mert ha ők nem fagynak meg, akkor én sem. Szerencsére tényleg nincs hidegebb, mint az előző vonat kocsijaiban.

Késünk, de a hangos nem mond semmit. Akinek van megfelelő eszköze, nézzen körül maga, akinek meg nincs, az nem érdemli meg, hogy tájékoztassak, örüljön, hogy utazhat egyáltalán. Éppen felhívni készültem valakit, aki feltehetően gép előtt ül, és meg tudja kérdezni Elvirát, hol jár az ipolytarnóci vonat. De mire kitervelem a dolgot, érkezik a várt vonat, és elindulunk, mintegy 13 perc késéssel.

Míg az indulásra vártunk, ismét sűrűn esni kezd a hó. De ahogy elhagyjuk Balassagyarmatot, a hóesés is hamar mögöttünk marad, Magyarnándoron már hétágra süt a Nap.

Minden négyes bokszra jut utas. Útitársaim többsége diák, akik a napsütéstől még élénkebbek lesznek. Egy idő után kalauz átköltözik az első kocsiba, ennek örömére a csapat nagyobbik része kivonul az előtérbe, ahonnan kisvártatva erős cigi szag árad a belső részek felé.

Az erős napsütés szikrázik a domboldalakon, a párás ablak Egri festményszerűvé töri a látványt. Mire Galgamácsán a drót alá érünk, már a pára is eltűnik az ablakról, teljesen elmúlik az igazi tél varázsa, ráadásul a kocsi belső hőmérséklete is barátságos lett útközben.

Minimális utaslétszámmal, talán ha öten lehetünk a kocsiban, érkezünk Aszódra. Az utolsó szakaszon, a jobb minőségű pályán még a csekély öt percnyi késést is két percesre küzdöttük le.

Aszódon még működik az állomási kocsma, de a WC már le van lakatolva, és a kulcs lelőhelyét is titkolják.

25 percet késik az egri sebes, mondja a hangos, erre a kocsmába indulok. De szerencsére nem kell sokat várni, mert a hatvani személy rendesen érkezik, ezzel flörtölök haza.

Kulturált szép vonat a Flirt, pláne párás Bézé után, de szerintem a reggeli posta Bhv székei kényelmesebbek. Viszont a dinamika, az igen ! És végre kellemes a hőmérséklet, még a pulóveremet is le tudom venni, bár megállásoknál pillanatok alatt áthűl a kocsi belseje, akármilyen sebesen is igyekszik visszazárni az ajtót az automatika.

Máriabesnyőn visszaérünk a sötét felhők alá, ismét szemerkélni kezd a hó. Gödöllőn már szépen esik, de csak lokális a hózápor. Sok a felszálló, egyetemistáknak nézem őket, dől befelé a hideg.

A legdominánsabb épület a vonatablakból is a királyi váró, az utasváró meg a legjelentéktelenebb. A szürke kis konténer megbújik az épület egyik zugában, a szolgálati és a bérbe adott épületek között.

Rendesen érkezünk a Keletibe. Miközben a metró felé baktatok, a hangos arról tájékoztat, hogy fél óra késéssel érkezik az egri sebes, amivel eredetileg én is utazni terveztem.

A hóesésben mindenhol normálisan dolgoztak az emberek. Nagyjából meg is tudták oldani feladataikat, amik a rövid ideig tartó, intenzív havazás miatt adódtak. De minden erőfeszítésük ellenére, elég sok sárga pont világított a Start vonatkövető térképén.

Az én utam eseménymentes volt. Lehet, egy nappal később kellett volna mennem, amikor Diósjenő és Szokolya között elakadt egy motorvonat a hóban. De vajon élveztem volna-e a segélygépre várakozást a szeles hidegben ?