A Balassagyarmat - Ipolytarnóc vasútvonal mind a két nagy megszüneteltetési hullámot túlélte. Ráadásul ebben a században nem is vonatoztam még arra, pedig igen szép tájakra emlékszem a múlt századból. Ez már több mint elegendő indok ismét arra vonatozni egyet.

Az ostoba és utasellenes BKV ellenőrök eltorlaszolják a mozgólépcsőről lelépő tömeg útját. A népek békés birka módjára csoportosulnak, miközben a mozgólépcső ontja az utasokat. Nincs mit tenni, csomagokon lépek át, ellenőrök és ellenőrzöttek között cikázom át a szabadság felé.

A Keleti aluljárószintjén egysoros, ügyfélhívós rendszerben dolgoznak a pénztárak. Most nem igazán látszik ennek a hasznossága, mert csak mintegy öten várunk majdnem ugyanennyi pénztárra.

A jegyvásárlás után egy sörre támad kedvem a karámon belüli ivóban. A karámőr nyakában jegykiadó gép lóg, retúr jegyet kérek tőle a kocsmához. Udvariasan tájékoztat, hogy ezt a jegyet majd a kocsmapultnál kérjem.

A középső kocsit választom, onnan talán jobban lehet nézelődni. Induláskor kb. tízen utazunk itt.

Határozottan fejlődik az Éles-sarok utáni erdei lakópark, az egyik viskó mellett még budi is van.

Amikor kiérünk a fővárosból, az jár a fejemben, haladtam-e valaha is ilyen lassan a 80a fővonalon. A költői kérdésre a lassújelek adnak választ, hiszen néha még a Bézé sem tud az engedélyezett legnagyobb sebességével haladni.

Gödöllőn aránylag sok a felszálló, nincs már szabad négyes boksz a középső kocsiban, kb. tizenöten lehetünk. Aszódra rendesen érkezünk, 5-6 utas száll még fel. Aszód állomáson irányváltás van, fékpróbával, amelyet a vonat személyzete végez el 5 perc alatt.

Utastársaim feketén látják a múltat, de optimistán tekintenek a jövő elé: "Teljesen tönkretették az egészségügyet is. Nehéz lesz ezt négy év alatt rendbe tenni." Régen tapasztaltam ilyen összhangot a média és az emberek között, mindenki teljesen egyetért abban, hogy egy tökéletesen tönkretett országban élünk. Gyanítom ez már nem sokáig lesz így. A jövő egyik kérdése, a média mekkora része alakul derülátóvá néhány röpke hónapon belül.

Galgamácsán megelőzzünk egy permetező vonatot, a M43 1137-tel az élén. Továbbinduláskor a Galgamácsáról Vácrátót felé tartó síneket figyelem, nem nagyon lehet forgalom a 77-es vonalon, mert elég rozsdásnak tűnnek a sínkoronák.

Nógrádkövesd után egyre kevesebben leszünk. Magyarnándoron az ellenirányba közlekedő háromrészes Bézéből egy-két ember bámészkodik.

A korai tavasz színeiben pompázó nyájas dombok között döcögünk. A szaporább sínkattogások miatt úgy tűnik, mintha gyorsabban mennénk, pedig nem. A keleti oldal szebb. Olyan mint az élet, kötött pályán megy, de a szebbik oldalt megválaszthatód némi iparkodással és szerencsével.

Balassagyarmat állomáson két hajléktalan és sok ráérő nagycsaládos vár valamire. Az állomási kocsma nem túl barátságos. A következő vonatig van még idő egy kis ténfergésre a nem túl izgalmas környéken.

A kohóérett állapotú Bzmot 313 indulna Ipolytarnóc felé, de várunk egy Aszód felől érkező vonatra, amely a hangos szerint 10-15 percet késik, szvsz a nemrég befutott permetező vonat miatt. Végül 17 perc késéssel indulunk. A megvárt vonatról olyan 10-20 utas szállt le, közülük egy ember száll át a mi vonatunkra. Így összesen nyolc utassal indul útnak a motorkocsi.

Az első állomás már nem állomás, sőt nem is megállóhely, csak egy omladozóban is szép, elhagyatott indóház Őrhalom szélén. A megállót betették a falu közepébe, de most ennek ellenére sincs utascsere.

Hugyagon 6-7 asszony száll fel a vonatra. Szécsényig utaznak, műszakba tartanak. Szécsényben a munkásasszonyok le-, a hazafelé tartók felszállnak. Mintegy 10-12 utassal, és pár perc késéssel indulunk tovább. Szécsényben 23 perc várakozást ír a menetrend, ám ez most nem volt elegendő az eddigi késés feldolgozására. De nem is vettem észre, hogy nagyon igyekezett volna bárki is ezért a két-három perc miatt.

Nagykürtös felé fényesek a sínek, szlovák tehervonatok használhatják a Nógrádszakál - Ipolytarnóc útvonalat. Most nincs másik vonat, így semmi nem vonja el a figyelmet Nógrádszakál szép templomáról és kálváriájáról.

Ráróspusztán egy újabb utas csatlakozik, alig bír felszállni a vonatajtót dühödten ugató farkaskutya mellett. Litke után négyen utazunk a végállomásig.

Ipolytarnóc állomáson már áll egy korábban érkezett motorkocsi. A két motorkocsi együtt alkotja a Balassagyarmat felé induló vonatot, melyen 4 vasutas dolgozik, és csak én egyedül vagyok utas.

Szécsényben ismét láthatom a permetező vonatot. Más forgalom most nem volt a vonalon.

Szécsényben van egy felszálló is, de nem jön végig, így egyedüli utasként robogok be Balassagyarmatra.

Felszálláskor az utasok szemmel láthatóan kétfelé orientálódnak, bár ezt lehet még észrevenni sem szabadna az utazónak. Emezek elfoglalják a motorkocsi bokszait, amazok meg, köztük a kisgyerekesek, állapotosok a mellékben utaznak. Hátul kevesebben vannak, így én is a kisebbséghez csatlakozom. De nem sokáig van tele élettel a pótkocsi, mert az ott utazók többsége már az első megállásnál leszáll. A kalauz kedvesen és udvariasan segít a leszálló állapotos kismamáknak.

Drégelypalánkon körbejár a motorkocsi, az érkező ellenvonat miatt némi késéssel tudunk csak tovább indulni.

Drégely környéke a szép új világ sötét oldalának képét mutatja, cigányputrik mindenfelé. Ijesztő szegénységről árulkodik a látvány.

Jó idő van, de ahogy lemegy a Nap, vagy csak eltakarják a fák, rögtön vége a tavasznak a hegyek között.

Romhány felé is rozsdásak már a sínek, ritkán járhat ott vonat, ha van még egyáltalán valami teherforgalom arra.

Keresek egy nyugisnak tűnő szakaszt a BDVmot szerelvényben, és felhúzom az ablakokat. Azután jön két siheder, első mozdulatuk lehúzni egy ablakot. A kapitalizmus nem a gyengék világa, egy darabig edződöm a hűvös fuvallatban.

A BDVmot vonatok többségét nagyon megviselte az ezredforduló. Mostanában már ezeken is észrevehetőek a rendbetételre törekvő erőfeszítések, ennek a kocsinak is nemrég újíthatták fel a belsejét. A falak elég jól néznek ki, a belső ablakokat pótolták, de a kopottas buszülések megmaradtak. Összességében meg vagyok elégedve a viszonyokkal, pláne miután a suhancok elhúztak valamerre, és valaki becsukta utánuk az ablakot.

Szép simán fut a Bmx kocsi. Ezt az érzést valószínűleg az is erősíti, hogy előtte egész nap kéttengelyesben zötykölődtem. Kb. 6 perc késéssel érkezünk a Nyugatiba. Egy szép tavaszi vonatozás után, elégedetten szállok le a vonatról.