Vonatozásaim 2008
>> > ⇑ < <<   XX.század 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016
    23.epizód: Bp.Nyugati - Üllő - Bp.Nyugati - Óbuda  •  70 km  •  2008.12.17. szerda
A sunyi sztrájk avagy az MRAJP karácsonyfája

"Rossz az új vasúti menetrend" - hallom olyan ismerőseimtől akik minimum tíz éve vonatnak még a közelében sem voltak. Nyilván a Pravda hirdette ezt így ki, és én ezzel vitatkozni nem merek, ráadásul nem is lehet, mert az új menetrend életbelépésének pillanatában akcióba léptek az MRAJP hazai csapatai és minden megtesznek, hogy egyáltalán ne is legyen menetrend és hogy minél rosszabb legyen azoknak, akik még vonattal szoktak utazni. Hogy ez kinek jó, azt nagyon könnyű kitalálni, de ennek kimondására nem vállalkozom, volt nekem már éppen elég bajom abból, hogy a szovjet csapatokat megszállóknak neveztem még az átkosban. Tehát az új menterend életbe nem lépése után zömmel nem járnak a vonatok, amiket meg sikerül elindítani, azok annyira kiszámíthatatlanul közlekednek, hogy aki teheti, messziről elkerüli a vasutat.

Gyakran dünnyögök azon, hogy az emberek mindig a rossz dolgokat sorolják, ahelyett, hogy örülnének annak ami van, és most én magam is ebbe a hibába estem. Ha nincs sztrájk, akkor ezzel a pozitív kicsengésűnek szánt bekezdéssel indulna ez az epizód:

Öregnek lenni szar. Ez még akkor is így van, ha néha apró örömök is érik az embert. Most például az, hogy 55 év felett már a férfiak is kapnak 20 % kedvezményt a vonatjegy árából.

 
Előjáték
Bp.Nyugati, kedd

Interneten vettem meg a jegyet a szerdára tervezett útra, és mivel éppen arra volt dolgom, kedd este beugrottam a Nyugatiba kinyomtatni a bilétát. Ezzel jeggyel sajnos kiléptem a teljes árat fizető utasok köréből ....

Az öregedés tárgyi bizonyítékával a zsebemben nézek körül. Hat óra után pár perccel két tripla Desiro áll az 1-9 vágányokon, az egyik nemsokára Esztergomba indul. Ehhez képest elég sok ember vár a vágányok végénél, a kis utastájékoztató tábla és monitor látószögében. A csarnokban egy külföldi kocsikból álló szerelvény várja a sztrájk végét. Az árusok nem sztrájkolnak, de nem lehet túl nagy forgalmuk. A pénztárcsarnokban csak egy pénztár működik, hosszú sor áll előtte. A szomszédos nemzetközi pénztárban két ablak is nyitva van, vásárlót nem látok. A 14-17 vágányok közül az első foglalt, egy Csörgős szerelvény áll. Csörög a dízel, de semmi sincs kiírva a vágányvégi utastájékoztatóra. Közben a hangos Göd felől érkező vonatról tájékoztat, valamint bemondja, hogy a vonat rövidesen visszafelé is el fog indulni. Nem hiba várt az a kb. 100 ember a vágányok végénél.

 
Orosz rulett
Bp.Nyugati, szerda

A szerda reggelre tervezett indulás, itt nem részletezhető okok miatt, alaposan megkésett, és most már tulajdonképpen csak a vonatozás öröméért indulok útnak. Háromnegyed négy felé érek a Nyugatiba. Több száz ember várakozik a Váci út felöli oldalon. Két Desiro és négy BDVmot szerelvény áll az 1-9 vágányokon, de egyik vágányvégi táblán sincs indulás kiírva. A csarnok 10.-en rendületlenül állnak a CD (CsD) és ZS (ZsS) kocsik, a szomszéd vágányon dupla Uzsgyi zúg, a vágányvégi táblákon semmi kiírás.

Kíváncsian pillantok fel a nagy táblára, vajon kipörget-e nekem a sors egy monori vonatot. Sztrájk idején sokszor előfordul, hogy Kőbánya-Kispest a végállomás, ezért reggel egyből oda metróztam volna. De most szerencsém van, mert 16:10-kor indul vonat Szolnokra. Ezen kívül még egy lajosmizsei vonat van meghirdetve.

A pénztárcsarnokon keresztül indulok a 14. vágány felé. Most 1 információs és 2 pénztár ablak működik, rövidke sorok állnak. Három nemzetközi pénztár is nyitva van, 2 vásárlót látok. A poggyászmegőrzőben próbálok menetrendet venni, de nincs. Egy arra ténfergő vasutas azt sejteti, hogy nem is lenne érdemes megvenni.

 
Tömegnyomor
Bp.Nyugati - Üllő, V43 2373, Bhv, Bhv, Bhv, Bhv, Bhv, BDt 444

Sokan vannak a vonaton, szinte minden hely foglalt az indulás előtti percekben. A szakemberek biztosan meg tudnák magarázni, miért csak 6 kocsiból álló szerelvényt állított ki a MÁV. Én mint laikus csak azt látom, hogy hegyekben állnak az üres vagonok a tárolókon, ezen a vonaton meg valószínűleg zsúfoltság lesz.

A második kocsi előterét választom. Szokatlanul sok firkálást, mázolást látok itt is, meg a szomszéd vagonban is, egynémely kedves utasok a kocsik összebarmolásával állnak bosszút a sztrájkért. (Persze lehet, hogy nem is utasok, hanem az MRAJP rongáló tagozata alkotott.) Később kiderül, hogy a felmázolt firka egészen friss, mert egy hölgy nekidől és festékes lesz a kabátja. A középkorú nő aránylag jól tűri az újabb sérelmet, és általában is nyugodtabbak az emberek, mint feltételeztem volna. De azért azt gondolom, hogy a következő nagy nemzeti ünnepen zúgó "... takarodj !" kiáltásban benne lesz a mostani sztrájk alatt felgyülemlett keserűség is.

Zuglóban, Kőbánya alsón is vannak felszállók, Kőbánya-Kispesten már zsúfoltság alakul ki. Erősen kétséges, hogy vajon jó ötlet-e itt és most "kalandvágyból" elfoglalni egy talpalatnyi helyet. Miközben a leszállást fontolgatom, teljesen beszorulok a sarokba, szerencsére az ablakot le lehet húzni egy kicsit, ott bámulok ki a sötétségbe.

Néhány felszálló még Ferihegyen is úgy ítéli meg, hogy ez az előtér a legalkalmasabb számukra és felpréselik magukat. A múlt századi fekete vonatok jutnak eszembe, akkor utaztam párszor hasonlóan zsúfolt vagonokban. Itt és most szerencsére kultúremberek utaznak, ez a régi fekete vonatok utasairól kevésbé lehetne elmondani.

Vecsésen valaki meghúzza vészféket, hogy még élménydúsabb legyen az utazás. Ismét erősen érik bennem az elhatározás. hogy leszállok, de szerencsére a vonatszemélyzet gyorsan lekezeli a helyzetet és hamar tovább indulunk.

Amikor a vonat Üllő állomásra ér, elhatalmasodik bennem az érzés, hogy már éppen elég élményt gyűjtöttem össze, véget vetek a mulatságnak és leküzdöm magam a vonatról. Nem számoltam hányan szálltunk le, de aránylag kevesen, a vonaton alig enyhült a zsúfoltság.

 
Üllő by night

Megvárom míg elhúz a tömött szerelvény, majd az indóház felé indulok. Egy vasutas cigarettázik az épület előtt, tőle kérdem mikor lesz vonat Pest felé.

- Úgy 40 - 47 felé - válaszolja. Ez összevág azzal a hitemmel, hogy nagyjából óránként lehet vonatra számítani. A sunyi propaganda a kiszámíthatatlanságot sulykolja, és hallani eseteket, amikor egynémely vasúti alkalmazottra váratlanul tör rá a sztrájk olthatatlan vágya, ezzel vonatokat, vonalakat fagyaszt be, ahol embertársai abban a hitben szálltak fel a vagonokba, hogy el is jutnak céljaiknak legalább a közelébe. De ezen törekvések ellenére a sztrájk polipkarjai között vergődő vasút mégiscsak képes valamiféle rendszeres közlekedést biztosítani két műszakváltás között, annak függvényében, hogy a MRAJP aktivisták hová tudták a staflikat beékelni.

De ebbe a játszmába én beleavatkozni nem tudok, így inkább a sarki kocsmába vonulok, ahol egy fröccsel enyhítem a zsúfolt vonat okozta lelki sérüléseimet. Miután végeztem az itallal, városnézésre indulok. Szemerkél az eső, még a kutyáknak sincs kedvük ugatni a kihalt utcákban.

Később, a beszámoló írása közben megnéztem a www.ullo.hu oldalon a térképet, vajh merre is bóklászhattam akkor este. Eközben olvastam ezt a hírt Üllő város hivatalos honlapján: Üllőre is megérkezett a szeretet lángja!. Hát szerintem nem vonattal utazott ...

Félórás körséta után érek vissza az állomásra. A korábbi információ hitelességében bízva állok ki a peronra, várni a pesti vonatot. Nem vagyok egyedül, négyen vagy öten álldogálunk ez elszórtan telepített esőbeállók alatt. Az állomás valamiféle automata üzemmódban üzemelhet. Mindkét átmenő fővágány megfelelő végén zöld kijárat világít, a sorompók fehéren villognak. Pest felől vonat érkezik, már messziről látszik a három reflektor fénye. Jó közel van már a vonat az állomáshoz, amikor a fénysorompó vörösre vált. A Kiskundorozsmáig közlekedő szegedi személyvonat 17:42-kor fut be Üllő állomásra. A szerelvényt hat IC kocsi alkotja, szinte minden ülőhely foglalt, álló utast nem látok rajta.

 
Ünnepi komfort
Üllő - Bp.Nyugati, V43 1098, ARp, Bp, Ap, Bp

Három percre rá, háromnegyedkor hatkor érkezik a Kiskundorozsma - Bp.Nyugati személyvonat. Az előbb látott szerelvény után már nem akkora meglepetés, de mindenképpen örömteli fejlemény, hogy a személyvonat IC kocsikból lett kiállítva, 2 másod- és 2 elsőosztályú vagon alkotja a vonatot. Az egyik elsőosztály valaha komfort kocsiként működött. Egyszer, még az átkosban voltam néhány percig egy ilyen kocsi fedélzetén, amikor egy Bécsbe tartó vonathoz kísértem ki valakit. Akkor ez a kocsi volt a luxus a magyar vasúton, manapság első osztályú IC kocsiként szolgál. És ma este, a MRAJP és a MÁV-START közös ajándékaként, én is utazhatom ilyen kocsiban, életemben először, ráadásul az első alkalommal váltott 20% kedvezményű jegyemmel !

A pillanat nagyságát átélve telepszem le a régen áhított ülésre. Ám az ülés a valóságban meglehetősen kényelmetlen, legalábbis az álmaimhoz képest. De az is lehet, hogy ma már az olyan rafinált ülésekhez vagyok szokva, mint amilyenek a Flirtben vannak. Azokon az egyetlen kényelmes ülésmód az, ha az utas merev egyenesen, inkább függőlegesen, mint vízszintesen kiterjedve helyezkedik el. Egyébként ilyen fajta helytakarékos ülésre szoktató székkel először egy MD-11 repülőgép fedélzetén találkoztam. Akkor, 1995-ben, el is csodálkoztam, hogy pont a csúcsnak reklámozott és hitt, ám azóta jól tönkrement Swissair használ ilyen műanyag rafinációkat annak érdekében, hogy minél több embert be tudjon zsúfolni a turista osztályra.

Szóval a komfort kocsi ülései még a régimódi szabad kényelemet szolgáltatják. Saját magamnak kell eldöntenem, hogy tágas ülés melyik szegletét és milyen testhelyzetben találom kényelmesnek. Ezzel jól el is foglalom magam egy darabig és egyre jobb pozíciókat találok a saját kényeztetésemre. Időm van a fészkelődésre, mert a fóliázott ablakon kifelé semmit nem lehet látni, maximum saját ábrázatomban tudok gyönyörködni a tükör hatású ablakban.

Eközben Kőbánya-Kispestre érünk, ahol a sztrájk ellenére még felszálló utas is akad. Zugló után végig szaladok vonaton, megszámolni hányan érkezünk a nyugatiba: ARp:5, Bp:10, Ap:6, Bp:5 utas. Üllő után ettől azért sokkal többen voltunk, az első Bp kocsi volt a legnépesebb. Sok olyan arcot is láttam, melyeket egyébként IC kocsikban nemigen szoktam látni.

A jegyvizsgálatot önhibámból elmulasztottam, így később kérdezem a jegyvizsgálót, mely vonatszámon volt szerencsém utazhatni. Érdekes választ kaptam: IC 765, 2523, 2633. Tehát a vonat Kiskundorozsma és Cegléd között IC szám alatt, de mindenhol megállva közlekedett, Ceglédtől Monorig zónázóként üzemelt, majd Monoron 10 percet várt önmagára és személyvonatként közlekedett tovább a végállomásig. Utólag megnéztem, a vonat valóban a 2633 menetvonalában közlekedett.

Minden sztrájk alatt számháború is zajlik, soha nem egyezik a vasúttársaság és a szakszervezett által mondott leközlekedett vonatok száma. Ez a vonat valószínűleg megmutat egy lehetőséget az eltérő számolásra: vajon három vonat volt-e ez vagy csak egy ? De ez tulajdonképpen nem fontos, a lényeg az, hogy a vonat eljuttatott pár tucat embert az úticéljáig.

A kényelmes személyvonat 18:23-kor, egy perces késéssel érkezik a Nyugati pályaudvarra.

 
Este a Nyugatiban

A Nyugati nyirkos és barátságtalan, de ez nem annyira szokatlan, csak az hogy nagyon kevés ember van a pályaudvaron. Átvágok a pénztárcsarnokon. A két működő belföldi pénztár előtt 3-4 ember várakozik. Egy nemzetközi pénztár is működik, háromtagú társaság álldogál előtte.

A csarnokban a nagy utastájékoztató tábla alatt mintegy ötven ember várja a jobb időket. A táblán három vonat van meghirdetve, Szob, Szeged és Esztergom felé, és éppen akkor íródik ki egy negyedik, Veresegyháza-Vác felé. A 10. vágányon rendületlenül állnak a CD, ZS kocsik, csak annyi újdonság van, hogy egy ember bámészkodik kifelé a ZS elsőosztályúból.

 
Tíz utas háromszor 123 ülésen
Bp.Nyugati - Óbuda, 2018: 6342 019, 023, 004.

A 18:52-re meghirdetett esztergomi vonat 18:55-kor indul. A három Desiróban összesen talán ha tízen utazhatunk. Az első egységben utazok. Először az első osztályú részben telepszem le, de nagyon elzártnak érzem magam és levonulok, és két másik utas közelében telepszem le.

Angyalföldön hosszasan állunk, nem tudom miért, a hangos sem mond semmit. A várakozás önmagában nem szokatlan ezen a vonalon, de ilyen zavaros időkben azt sem lehet kizárni, hogy valamelyik vasúti alkalmazottnak sztrájkolni szottyan kedve. Megteheti, törvényadta joga van rá. A rendszerváltás idején sok naiv törvény született, abban a balga hitben, hogy a kapitalizmusban minden ember jószándékuan fog élni jogaival. Na ez nagy tévedés volt, ez a mostani sunyi sztrájk is fényes példája a joggal való visszaélésnek.

Szerencsére most csak hat percet állunk és megjelenik a forgalmista a zöld fényű zseblámpájával. Újpesten látok először felszállót, számszerint kettőt, ebből az egyik Aquincumnál rögtön le is száll.

Az első egységben öt utassal érkezünk Óbuda állomásra. Leszállás után a második egységben négy utast számolok, a harmadikban meg nem látok senkit. Vajon most büszke erre valaki ?

 
Epilógus

- Milyen csúnya most ez a karácsonyfa, tavaly szebb volt. - mondta kicsit korábban egyszer egy hölgy a Nyugati csarnokában. És valóban, komor színű, inkább ravatalozóba illő sötét boa van a pályaudvar karácsonyfáján. Valamit már tudhatott, aki a gyászos díszítést megrendelte.

 
Csatlakozások
2008
• 2007 november: Sztrájk a mellékvonalakért
• 2007 október: Sztrájk után Ferihegyre
• Egy másik esős városnézés: InterPicivel a Nyírségben (2007)
        [GP] >> > ⇑ < <<