GP • Vonatozásaim • 2007 / 16 • 92 km • 07.11.21. szerda  Bp.Örs vezér tere - Gödöllő - Aszód - Bp.Keleti

Vonatozásaim XX.század 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016

1989-ben egy őszi napon munkába menet a gyár kapujában elém állt Miklós bácsi a főportás: "Ne haragudjon Gullner úr, de nem engedhetem be." Történt mindez azért, mert a mi egykori gyárunk úttörő volt a privatizációk történetében. Akkor a kutya se vakkantott a pár száz utcára került emberért, de én keservesen éltem meg ezt a törést, és az akkori élményeim alapvetően határozzák meg a mások munkahelye miatti aggódásom mértékét. Ehhez hozzájárul a XXI. századi vonatozásaim során szerzett benyomásom, miszerint egy-két mellékvonalon némelykor több a vasutas, mint az utas. Így nem csoda, hogy engem egyáltalán nem hatott meg "a vasúti munkahelyek megőrzése érdekében, valamint a vasútvonalak forgalmának szüneteltetése és a menetrend szűkítése ellen" kiadott sztrájkfelhívás és az ennek nyomán kialakult sztrájk.

A mellékvonalak revitalizálásának módja nem a sztrájk, hanem inkább újra meg kell nyitni a bányákat, újra kell indítani a tönkrement gyárakat, újra kell szervezni a szétvert téeszcséket és persze kötelezni kell őket, hogy a szenet, a termékeket és a terményeket csakis vonattal szállíthatják. Ekkor volna esélye a vasúti mellékvonalaknak. De persze ez csak álom, nincsenek már bányák, gyártelepek meg mezőgazdasági nagyüzemek, és amik vannak, azoknak is csak a profiton jár az eszük, nem a mellékvonalak fellendítésén :-)

Változik a vasút szerepe, amelyhez alkalmazkodni kéne, de egyesek más erővonalakhoz alkalmazkodnak és inkább sztrájkot szerveznek. Én meg Gödöllőre indulok a mai sztrájk végét megszemlélni, amely reggel hatkor kezdődött és délig volt meghirdetve.

Útvonalam: Bp.Örs vezér tere - Gödöllő, Gödöllő - Aszód, Aszód - Bp.Keleti, összefoglaló táblázat a lap alján

A Hungária körúton tíz óra felé szokásos a forgalom, az 1-es villamosból kifelé bámészkodva úgy tűnik, mintha kicsit kevesebben lennének mint tegnap délelőtt fél tíz felé, amikor utoljára erre jártam. A Kerepesi út a Pillangó utca magasságában kifejezetten kihalt, bár ez nem tudom milyen szokott lenni egyéb napokon.

Az Örs vezér terén sorban állás nélkül megvettem a jegyemet, este odahaza alig hittem a saját szememnek: tavaly drágább volt a jegy !

Tapasztalataim szerint sok diák utazik Gödöllőre vonattal, feltételeztem, hogy többek közt ők is HÉV-vel utaznak ma a vasutas sztrájk miatt. Ezért egy kicsit meglepődőm, hogy csak szimpla szerelvényt indít a BKV 10:30-kor Gödöllőre. A 3 kocsis vonatban szinte minden ülőhely foglalt, de nincs zsúfoltság. Nincs tapasztalatom, hogyan szokott ez lenni egyéb napokon.

A HÉV szerelvények már élettartamuk vége felé járnak, harminc körüli évet futottak már. Ehhez képest jó állapotban vannak, de sajnos a rögeszmés ablak-összebarmolókat ezek sem tudták elkerülni. Szögletes formájukat nehezen szoktam meg, amikor megjelentek Budapesten. A lépcsőket nem igazán tervezték utasbarátra az NDK konstruktőrei, bár ez engem akkoriban nem zavart, de ma az alacsonypadlós járművek korában már kirínak a magas és keskeny lépcsőfokok. Az ülések elég kényelmetlenek, de rövid távú utazásnál elfogadhatóak. Fűtés is van, de a sűrű ajtónyitogatás miatt nincs túl meleg, egyedül én vettem le a kabátomat.

Épül az M0 autópálya, rövid szakaszon ideiglenes nyomvonalon halad a zöld vonat. Kerepesen pályaépítő vonat parkol, felújítási munkák folynak a vonalon. Szilasliget után jó darabon újszerűnek látszik a jobb oldali pálya. Ezt azért láthattam, mert a gödöllői HÉV azon kevés vasúti pályák közé tartozik, ahol a menetirány-szerinti baloldalon közlekednek a vonatok.

A Gödöllői dombság nyájas vonulatai között halad vonatunk. Az erdők téliesen kopárak, nem a legvonzóbb arcát mutatja a táj, bár szépen süt a Nap. Gödöllőre érve is elég sokan vagyunk a vonaton. Minden négyes bokszra jut 1-3 utas, néhányan inkább álldogálnak. Az átlagéletkor erősen az egyetemisták javára billen.

Gödöllőn a HÉV végállomása közvetlenül a vasútállomás mellett van, ennek ellenére nem még láttam közösen használt épületet. Leszállás után kíváncsian pillantok a MÁV vágányok felé. Egy szürke inga vonat, meg egy sor teherkocsi áll a vágányokon. Hátul egy csapat pályafenntartó munkás egy váltócsoport összeszerelésén dolgozik, ezek szerint ők nem sztrájkolnak, mert még csak fél tizenkettő körül jár az idő. Megindulok az üres személyvonat mellett az indóház felé. Egy embert sem látok, viszont göndör kacajok hangzanak az épületek közül. Közelebb érve egy önfeledten vigadó hajléktalan csoportot pillantok meg, nagyokat nevetnek, kézről kézre jár a műanyag palack.

A hajdani királyi váró ma az utasok szolgálatában áll. Pontosabban utas most nincs, csak négy hajléktalan melegszik és dohányzik ott. A kocsmában három vendég időzik, a pult mögött két női személy áll. Az egyik eszik, a másik telefonál, de szerencsére a szabad kezével tud tölteni nekem egy Unicumot. A másik nőről később kiderül, hogy ő a váróteremben lévő fornettis boltban dolgozik, de valószínűleg éppen részleges sztrájkot fojtat, mert bár ő maga fornettis zacskóból majszol valamit, de a bolt zárva van. De kinek is lett volna kedve élelmiszert vásárolni a füstös hajléktalan szagban ?

A büfé után a WC felé indulok. Amikor odaérek, éppen egy hajléktalan jön kifelé. Mellette bepillantva elmegy a kedvem az egésztől, inkább rövid sétát teszek a friss levegőn. Odakint semmi mozgás, csak a részeg hajléktalanok kacarásznak kitartóan.

A HÉV végállomáson egy használható büfé működik, egy girosszal a kezemben a felüljáróról nézem, hogyan dolgoznak a pályamunkások a télies napsütésben.

A felüljárón elég sokan jönnek-mennek, zömmel egyetemi népek. Egy ifjú anyuka sétáltatás közben kapacitálja kisgyerekét, hogy álljanak meg egy kicsit, mert mindjárt jön a vonat és az milyen érdekes. De a kicsiny gyermeknek jobban van értesülve a sztrájkról, továbbhúzza édesanyját.

Háromnegyed tizenkettő után már kezdenek szállingózni az utasok. Délben tizenöten álldogálunk a forgalmi iroda előtt, várjuk hátha mondanak valamit, de csak a hajléktalanok jókedve hallik oda.

12:05-kor megszólalnak a hangszórók és egy női hang közli, hogy a másodikon álló szerelvény nem induló vonat, valamint személyvonat indul Budapest felé 12:25-kor, Hatvan felé 12:20-kor menetrendszerűen. Ez utóbbi szóra felkapom a fejem. Viccelődni volna kedve ? Elvira szerint a menetrend tizenkettő és egy óra között ez lett volna:

12:06-kor a szürke inga utasok nélkül, szerelvényvonatként elhúz Hatvan irányába. Ez egészen biztosan logikusan történt így, de nekem akkor és ott az ugrott be, hogy jellemző az, hogy az első vonat üresen indul útnak.

Van még tíz perc az ígért indulásig, visszanézek a váróba. Ott közben mintegy tíz utas dönt úgy, hogy inkább a langyos bűz, mint a kinti hideg. Odakint kétszer annyian várjuk, hogy vonatra szállhassunk. Szerencsére nincs túl hideg, a Nap minden megtesz, ami tőle telik így november vége felé.

12:20 körül már a géphang tájékoztatja a várakozókat, hogy személyvonat érkezik Budapest felől és indul tovább Hatvanba. Így indult újra a vasúti forgalom az évszázad eddigi legnagyobb magyar vasutas sztrájkja után Gödöllőn, abban a városban, amellyel mint mintavárossal példálóztak a média bérmunkásai még pár évvel ezelőtt.

Négy kocsis piroscsíkos inga érkezik, a várakozók kisebb részével a vonathoz indulok. Az egyetemisták döntő többsége a Pest felé tartó vonatot várja.

Az utolsó kocsiba szállok, a kocsi hátsó felében egy nő, első felében egy vasutas alkotja az utazó közönséget. Ez utóbbit kérdezem, hogy vajon mi lehet ennek a vonatnak a száma. "Ott van a mozdony oldalán" - válaszolja komoly képpel. Miközben azon gondolkodom, hogy vajon ugrat-e engem vagy sem, megkérdezem tőle, hogy jó-e manapság PFT-snek lenni. Igent válaszol, szereti a változó helyszíneken végzett munkát és járja a világot, kihasználva a szabadjegyek adta lehetőségeket.

A vonatban finom meleg van, amit igen kellemes a közel egy órás hűtőzés után. A táj szép, bár szürke és kopár. Hamar elrepül a negyedóra Aszódig.

Aszódról elvileg 12:52-kor indul vonat Vácra. Nagyon nem lep meg, hogy nem sokkal háromnegyed egy előtt Aszód állomás minden vágánya üres. A forgalmi szolgálat tevő érdeklődésemre tájékoztat, hogy a vonat még el sem indult Vácról, egyenlőre még személyzet sincs hozzá, nem tudni mikor fog közlekedni.

Optimista ember lévén bízom abban, hogy nemsokára elindul a vonat Vácról és 1-2 órán belül vissza is tud fordulni. Ennek szellemében rövid egészségügyi séta keretében megkerülöm a javítóintézet tömbjét. Ezeknek az épületeknek már régóta vagyok tisztelője a vonatablakból.

A rövid séta után ismét irány a forgalmi iroda, ahol közlik velem a hírt miszerint a 33414 személyvonat ma nem közlekedik, a legközelebbi vonat 16:43-kor indul Vác felé, Vácrátót átszállással. Nem örülök a hírnek, de belátom, hogy nem sok kétségbe esett utas bolyong az állomáson a járattörlés miatt. Korábbi útjaimra visszaemlékezve, Galgamácsa és Vácrátót között elég hígan szoktunk lenni a vonaton.

Az egyetlen megoldandó technikai probléma az, hogy én korábban a MÁV-ra szavaztam a gödöllői pénztárban, azaz Vácig vettem jegyet. A forgalmi hivatalban kapok egy igazolást a járatkimaradásról, aminek alapján a pénztárban visszakapom a le nem utazott szakasz árát. Miközben a visszatérítés és az új jegy intéződik, egy halberstdadti kocsikból álló szerelvény érkezik és indul tovább kisvártatva, 13:13-kor Budapest felé. A pénztáros némi aggodalommal pislog rám, vajon nem-e leszek ideges ettől a fejleménytől. Nem lettem ideges, inkább ittam egy sört az állomási kocsmában az ügyintézés után.

Éppen leküzdöm a borsodit, amikor nagyjából menetrendszerűen érkezik a pesti személyvonat. Aszódon ketten szállunk fel a piroscsíkos inga ötödik kocsijába, amely üresen várt bennünket. Gödöllőre érve a vonatból is megcsodálom a hajdani királyi várót, melybe már csak a sínek felől lehet belépni, az utca felől el van kerítve, valószínűleg már veszélyesen romossá vált. Erre a vonatra is 10-20 egyetemista száll fel ott.

Jön a jegyvizsgáló, még a délelőtti sztrájk harci tüze kavarog benne:
  - "Micsoda káosz van itt" - mondja.
  - "Hol ?"- nézek körül álnaivan.
  - "Nem néz maga tévét ?!" - kérdez vissza. Hát igen, a tévé az a más, de én ma még nem találkoztam izgatott emberrel.

A vonatból is megtekintem az M0 építkezését, egy sok lábú hídon vezet át az autópálya a vasút felett. Rákoson beérjük a halberstadti kocsikból álló vonatot, kissé feltorlódott a forgalom. Várakozás közben előre ballagok az első kocsihoz, megkérdezni a személyzetet, mire számíthatok. Közben a halberstadti szerelvény elment, a vezető jegyvizsgáló megnyugtat, hogy mindjárt indulunk. Nem igazán hiszek neki, mert már korábban ott várakozott egy békéscsabai vonat, azt tippeltem, az indul előbb. De korrekt volt a tájékoztatás, tényleg a mi vonatunk következik, mintegy 10 perces várakozás után indulunk tovább.

A Rákoson összeszedett 10 perces késéssel érkezünk a Keletibe. Ez a késés erősen rontja a pontos visszaindulás esélyeit. A szomszéd vágányról negyed órás késéssel indulna vonat Szolnok felé, de várniuk kell a vonat felé futó utasokra. Végre ki szünet akad a futók laza láncában, csukódnak az ajtók, elindul a vonat. Két lány érkezik futva, vidáman szitkozódnak kicsit, hogy a vonat nem állt meg a kedvükért. Közben egy kerékpáros fiú ront elő valahonnan, mintha a vonatra akarna felugrani a bicikliről. Érdekes látványossággal szolgálhatott volna, ha nincs bezárva a BDt dupla ajtaja.

De akad más látványosság is, szép hosszú, 14 kocsis szerelvénnyel indul útjára egy Szili. Az éppen induló győri gyors csak 3 kocsi, de az első kocsiban még így is több üres fülke közül lehet választani. Valószínűleg ma is sok embert sikerült a vasútról elterelni.

*   nem tudom milyen számú vonattal utaztam Gödöllő és Aszód között, a táblázatba az időpontokban megegyező 3014 adatait írtam be.

2007

E-mail