![[GP]](../pic/IcoGP.jpg "Gullner Pages")
Vonatozásaim - 36 / 2006.11.30. csütörtökBp.Nyugati - Vác - Romhány - Vác - Bp.Nyugati |
GP
Vonatozásaim
XX.század
2001
2002
2003
2004
2005
2006
2007
2008
2009
2010
2011
2012
2013
2014
2015
2016
|
| Döcögés a szürkeségben |  | ||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
Merre is induljak egy szürke, hideg novemberi napon vonatozni ? Gondoltam kidöcögök Rétságra, onnan meg busszal jövök vissza, összehasonlítandó a két utazási módot. De aztán eszembe jutott, hátha megszűnik a forgalom a 76-os vonalon és talán ez az utolsó alkalom, hogy Romhányba vonatozhatok.
Bp.Nyugati - Vác
A Vác-Szob ütemes menetrendben óra 55-kor indul a szobi zónázó vonat, öt percre rá a váci személy. Mivel Vácon bőven lesz idő az átszállásra, eredetileg úgy terveztem, a személlyel utazok. A két vonat egymás mellett, ugyanazon peron két oldaláról készül indulni. A személy vége a BDVmot 20, a zónázóé a BDVmot 19. Nem csak a sorozat számuk, állapotuk is hasonlatos. Mindkét szerelvény koszos és összebarmolt, nem igazán vonz egyik sem. Megpróbálok egy viszonylag tisztább ablakú kocsit keresni, bár túl sok látnivalóra nem igazán számíthatok ezen a szürke novemberi napon. De nem találtam szimpatikus helyet a személyben, így inkább a zónázó felé orientálódok, az legalább sokkal hamarább odaér. Meg az is tetszett, hogy a zónázó szerelvénye sokkal hosszabb. Két BDVmot egység és abból is a második hat kocsiból áll.
Végül a legelső Bmxt-ben ülök le. Odakint barátságtalan szürkeség, idebent néhányan ülünk a koszos és nem kevésbé barátságtalan és hideg kocsiban. Szerencsére hamar elindulunk, de menetközben sem lesz melegebb, csak egy hangos csörömpöléssel rezonáló lemez visz akusztikus színt életünkbe, amikor a vonat egy bizonyos sebességgel halad.
Egy darabig tűröm a ridegtartást, azután hátrább próbálkozom civilizáltabb viszonyokat keresni. De sajnos az első négyrészes egységben végig hideg van. Mindegyik kocsi belseje rossz állapotú, a hiányzó belső ablakok még tovább rontják az összképet. Ki gondolná, hogy ez a hideg, szutykos roncs a magyar járműipar egyik viszonylag korszerű és kényelmes járműve volt hajdanán ?
Végül a motorban ülök le, de a kabátot nem veszem le. Nehéz helyzetben lennék, ha most valaki megkérdezné, hogy miért is szeretek vonatozni ?
Vác - Diósjenő
A hűvös vonatozást kellemes váci séta követte. Ezután finom péksüteményekkel felszerelve szállok fel a 11:28-kor Balassagyarmatra induló 3 részes Bz személyvonat utolsó kocsijába. A Bzx elhasznált, elkoszolódott, az ülések feletti csomagtartók összes keresztrúdját ellopták. A fűtés viszont olyan jól működik, hogy túl meleg van a kocsiban, egyre több kihajtható kisablakot nyitnak le útitársaim.
Indulásig elég jól megtelik a kocsi, minden négyesre legalább 2-3 utas jut és az előterekben is utaznak. Több helyütt nyájas párbeszédek alakulnak ki. Eszembe jut, hogy amikor régebben erre vonatra szálltam, mindig úgy éreztem, hogy egy másik világba lépek, fővárosi vonattal érkeztem, vidékivel utazom tovább. Ma úgy látom, hogy erősen csökkent a vidék és város közötti különbség, leginkább ami a fiatalabb korosztályokat illeti.
Szokolya után már döcögős, ringatózós a pálya, de azért elég jól haladunk a télre lekopaszodott erdők között. Az erdőből kiérve egy sor új házon, közöttük egy kastélyszerű építményen akad meg a szemem, Berkenye úgy épül, mint egy Budapest melletti alvófalu. El nem tudom képzelni mi teszi ilyen vonzóvá ezt a helyet ezen sok építkező számára, mert bár a környék igen szép, de nem lehet túl sok munkaalkalom errefelé.
A hajdani nógrádi lőtéren ma békésen legelészik néhány tehén. Itt lőttem életemben először és ezeddig utoljára géppisztollyal, közel harminc évvel ezelőtt. Csak arra emlékszem, hogy alig láttam valamit a céltáblából a burjánzó gyomok között, meg arra, hogy legjobban arra kellett figyelni, hogy hová repülnek a töltényhüvelyek, mert mind a tíz darabbal el kellett számolni ...
Diósjenő - Romhány
A szólóban Romhányra közlekedő Bzmot fedélzetén meglepően sokan, legalább tizen vagyunk, kevesebbre számítottam. A motor csak közvetlenül indulás előtt röffen be, kellemes hűvös van az utastérben. Minden nagyon lestrapált, a függönyök megvannak még, de némelyik elég rongyos már.
Szürke döcögés, a menetrend szerint kerek 50 perc kell a 18 km leküzdéséhez, ez mintegy 21-22 km/óra átlagsebességnek felel meg. Rétságon az utasok nagy része leszáll, csak hárman maradunk a vonaton, meg a kétfőnyi vonatszemélyzet.
Rétság a múlt században katonai helyőrség volt. Magam is az itteni harckocsizó ezrednél súroltam a követ 8 hónapig, utána meg unatkoztam ugyanannyit. Az őrtornyok még állnak, de a hajdani telephely épületeit, ahol a harckocsikat tárolták, már megviselte az idő vasfoga, kezdenek romossá válni. A körletek épületei jobban dacolnak a viszonyokkal, de gazdátlannak tűnnek és így előbb-utóbb azok is tönkre fognak menni.
Fontos csavar lehettem hajdanán a honvédelem gépezetében, mert én voltam legkevesebbet szabadságon a századból, de ezen ritka alkalmakkor sem vonattal utaztam, sőt egyáltalán nem emlékszem, hogy bárki is vonattal utazott volna közülünk a helyőrségen kívülre, amikor szabadságra ment. A rétsági vasútállomásnak azért volt katonai szerepe, de mivel a pálya már akkor is vacak volt, csak könnyebb szállítmányok indultak, érkeztek ezen a vonalon. Ha nagyobb gyakorlatra indultunk, harckocsikkal, egyéb nehéz felszerelésekkel, akkor Nógrádkövesden vagonírozott az ezred, a Balassagyarmat - Aszód vonalon.
A táj Rétság és Bánk között kétségkívül nagyon szép, bár most, ebben a novemberi szürkeségben nem a legszebb arcát mutatja. Álmosító hideg unalom ül a tájon.
Romhány
Már Romhány felé közeledve feltűnt, hogy gyárkémények füstölögnek a távolban. Nos kérem szépen, Romhányban még ma is ipari üzemek működnek. Ez tetszik nekem, mert szerintem a termelés igen nagy dolog a mai Magyarországon. Ma már nem akarunk a vas és acél országa lenni, sőt nem is igen van már magyar ipari termék, csak a multik gyártatnak még itt-ott valamit, ha éppen úgy diktálja úri szeszélyük.
Diósjenőn nem tudtam mire vélni, hogy néhány ZSR élelmiszerszállító vagon vár ott feladatra. Romhányban hasonkinézetű társaik a Zalakerámia üzemben állnak, gondolom fuvarra várva. Tehát van még teherforgalom is.
Majd egy órám van errefelé ténferegni, jó az összbenyomásom erről a településről. Egy viszonylag rendes ivóba tévedtem be, de nem volt ott senki így munkaidőben. Azt hiszem mindenen az látszik, hogy vannak munkahelyek.
A vasútállomás viszont nagyon lejátszott már. Hajdanán Romhány állomás épületén is a szocialista időkben rendszeresített neonbetűk világítottak. Ma az egykori neonfényes fémbetűk maradványai az állomás romos kis raktárépületben hevernek. Az síneken is csak az ütött-kopott Bzmot 241 árválkodik.
Romhány - Diósjenő
A Bzmot 14:20 helyett öt perccel később indul útjára, négy utassal és kétfőnyi személyzettel a fedélzeten. A négy utasból kettőt igazinak gondolok, a harmadik szerintem csak vonatozott egyet, hozzám hasonlóan. Lehet, hogy a vonalbezárás híre megduplázta az utasforgalmat ?
Bánkon sem idefelé, sem most, nincsen sem le-, sem felszálló. A szép táj is hasonképpen szürke arcát mutatja.
Rétság felé döcögve jól látszik, hogy a 2-es utat védő sorompó automatikája a mi sebességünkre van beállítva. Már egészen közel vagyunk, amikor megindulnak lefelé a sorompó karjai. Az állomáson azután kipihenjük a döcögés fáradalmait, a romhányi öt perccel későbbi indulás ellenére még mindig van tartalék időnk.
Rétságon hatan szállnak fel, Tolmácson egy le-, kettő felszálló. Tolmácson ismét teherforgalom jelei: Slovnaft ZSR tartálykocsi áll az Erdőkémia területén.
Diósjenő bejáratán már vár a következő vonatom, a Balassagyarmatról érkező személy. Amikor befutunk az állomásra, a bakter feltekeri utánunk a sorompót. Ez egy kicsit meglepő, de tulajdonképpen neki van igaza, mert jó néhány perc eltellik, mialatt kiballag a váltókhoz és vágányutat állít a bejáraton váró vonatnak.
Diósjenő - Vác
A 15:20-kor továbbinduló három részes Bz szerelvény utolsó kocsijáról az első benyomásaim: büdös, mocskos, ótvaras. A légkört erős olajkályha szag uralja. A klimatikus viszonyok is érdekesek, a kocsi hátsó panoráma előtérben van a legmelegebb és a legbüdösebb. Az utastér hűvösebb és kevésbé büdös. Ennek ellenére a vonat végében maradok. Nem vagyok egy Bz rajongó, de a hátsó panoráma ablak igazán remek szolgáltatása ennek a kéttengelyes alkalmatosságnak. A klímát meg az összes nyílászáró kinyitásával próbálom elviselhetővé tenni.
Érzékszerveim már beálltak a szürkeségre, a délutáni sötétedés ellenére is élvezni tudom a Börzsöny keleti nyúlványainak szépségét. Talán Berkenye és Szokolya között legszebb a táj. A pálya vonalvezetése amolyan igazi vicinális. A töltés szélén beton aljak hevernek beépítésre várva. Nem tegnap kerülhettek oda, már szépen zöldülnek és szürkülnek. Érdekes, hogy nem látok lejtjelzéseket. Ezek úgy szűntek meg, hogy nem is tudtam a dologról ?! Igaz, gyakorlati jelentőségüket jórészt elvesztették már a megnövekedett vonóerők miatt.
Szokolyán ismét kereszt van, mint Diósjenőn. Dicséretesen sűrűn járnak a vonatok észak felé. Komótosan áll vissza a rugós váltó, amikor áthaladunk rajta Vác felé. Amikor a szobi vágányokhoz csatlakozunk, kifogástalan tempóban robogunk. Csak ez az örökös dic-döc ne lenne ...
Vác
Egy kis Duna-parti sétára vágytam a kellemes, ám erősen olajszagú vonatozás után. És erre Vác igazán az egyik legalkalmasabb hely. Már délelőtt láttam az újjávarázsolt főteret és akkor jutott eszembe, milyen sok kisvárosi főtér szépült meg a rendszerváltás óta. Vác már korábban is kellemes kisváros volt és az új főtérrel még szebb lett.
Vác - Bp.Nyugati
Élvezetes Duna-parti és városi séta után a 17:17-es zónázó vonathoz érek ki ismét a váci pályaudvarra. Egy kicsit gyanakodva várom a Szobról érkező vonatot, fenntartva a lehetőségét annak, hogy az öt perccel később induló személyvonttal utazzak, ha túl gusztustalan lenne a zónázó szerelvénye. De piroscsíkos inga érkezik, és messze ez a legkomfortosabb vonat, amivel ma utazni szerencsém volt. Az utolsó előtti kocsiba szállok fel, csak később jutott eszembe, hogy a sötét utolsóba kellett volna utazni, mert onnan még jobban lehet este nézelődni. De így sem lehet okom panaszra, a kocsiban tisztaság és világosság van, a klíma kellemes.
Viszonylag sokan szálltunk fel a vonatra Vácott, szinte mindenki az első kocsik valamelyikét választotta, a hatodik kocsiban csak öten-hatan utazhatunk.
A káposztásmegyeri lakótelepig simán hatolunk a sötétben, ám Rákospalota-Újpest előtt megborul az ütemes menetrend. Ott megállunk a bejárat előtt, araszolgatunk, az idő meg megy. Már Vácról is két perc késéssel indultunk, itt most hozzácsapunk még legalább tíz percet. De megértem a vasutasokat, ha már homok került a gépezetbe, akkor a hazafelé tartó utasokkal teli vonatokat kell inkább preferálni.
Bp.Nyugati
Kifelé baktatva megakad a szemem egy tacepaón, miszerint már kapható az új menetrend. Nosza irány a poggyászmegőrző, ahol 990 forint ellenében hozzá lehet jutni ehhez nélkülözhetetlenül fontos könyvecskéhez. A pénztárcsarnokon át vezet utam és örülök, hogy nem most kell jegyet vennem, mert szép hosszú sorok várakoznak az öt működő pénztárablak előtt.
Otthon azután átfutottam a nemzetközi fejezetet. Mintha azt olvastam volna korábban, hogy Bécs felé kétórás ütemes menetrend lesz, hát úgy látom ez még csak 7:10 és 13:10 között valósul meg. Visszafelé kicsit szélesebb az ütemes sáv: 9:52 - 17:52. De ez igazán nem is zavar, ám annak nem örülök, hogy román viszonylatban továbbra is mindkét oldalon 20-30 perceket állnak a határon a vonatok. Azt hittem, hogy ez Románia EU csatlakozásával megszűnik és kicsit tudok csökkenteni a magyar-román határátmeneteken mutatkozó restanciámon.
![[GP]](ButGP.png "Gullner Pages")
|