Vonatozásaim - 24 / 2006  A vasút változó szerepéről, először

GP   Vonatozásaim   XX.század   2001   2002   2003   2004   2005   2006   2007   2008   2009   2010   2011   2012   2013   2014   2015   2016

Kalap lista

Július elején valaki elővett a fiókjából egy régi papírost és odaadta a nemzet savanyító média két zászlóshajójának. A cikkeket nem olvastam, pont elég volt az egyik propaganda kiadvány egy mondata: "A modernkori történelem előtti időkbe esnek vissza az ország jelentős területei azáltal, hogy a kormány döntése értelmében megszüntetik a magyar vasúti hálózat 12 százalékát."

A média nem dolgozott hiába, kipirultak az arcok, ökölbe szorultak a kezek, zöld aktivisták és vasútmániások tucatjai ültek a volán mögé és indultak harcba a vasút megmentésért. Nem is érdekelne különösebben az egész hisztéria, ha nem kérdeznék ismerősök: "Na ?! Mit szólsz hozzá ?!" És látom a csalódottságot az arcukon, miközben a vasút változó szerepéről próbálok motyogni valamit. Nagyon nehéz dolga van egy magányos elemzőnek, miközben teljes hangerővel dübörög a liberális média. A kérdezők a válaszom hallatán először csodálkoznak, egyesek próbálnak kisegítő kérdésekkel a helyes út felé terelni, de előbb-utóbb kiül az arcukra, hogy gondolatban már rámragasztották a megfelelő címkét.

Pedig akár tetszik ez nekünk, akár nem, a világ változik. És változik a vasút feladata is. Járva az országot nagyon sok felé látok töltés maradványokat, ahol valamikor vágányok kanyaroghattak, tipikusan keskenynyomközű gazdasági vasutak. Azután az autók jórészt átvették ezeknek a gazdasági vasutaknak a szerepét és az üzemeltetők felszedték a vágányokat. Nem is volt ennek különösebb visszhangja olyan helyeken, ahol csak áruszállítás volt.

A magyar ember szereti a vasutat. Ez az érzelmi kötődés azokban is erős, akik már csak személyautóval közlekednek. Autós ismerőseim jobban sajnálják a leállítandónak vélt vonatokat, mint én, aki minden belföldi mellékvonalon legalább egyszer végigutaztam már.

Először Sellye és Középrigóc között döcögve gondoltam arra, hogy vajon van-e értelme ennek a vasútvonalnak ? Egyedül én utaztam végig a távot a Bzx kocsiban, egy darabig jött egy másik férfi is, aki felszállt és rögtön szundikálni kezdett. A kalauz ismerhette, nem keltette fel. Az egyik megállásnál felébredt és leszállt. Csak azért jegyeztem meg őt, mert sokat töprengtem azon, hogy vajon mindig eltalálja-e, hol kell felébrednie.

Rajtunk kívül még egy tarka társaság utazott a kocsiban, négyen, öten lehettek. Lármásan beszélgettek arról a bírósági tárgyalásról, amiről hazafelé tartottak. Valami fa rakományról volt szó, aminek az értékéről, ha a szakértő úgy nyilatkozik, hogy nem éri el a hatezer forintot, akkor nem lesz semmi gond, ahogyan a többi esetben sem volt. Volt idejük átbeszélni minden részletet, mert gyalogtempóban döcögtünk a hullámvonalas vékony síneken. És nekem is volt időm azon töprengeni, hogy érdemes-e vonatot üzemeltetni, azért hogy némely állampolgár a bíróság elött megjelenhessen ?

Sellye és Középrigóc között azóta már busz közlekedik. A vasút már annyira elvesztette ott a jelentőségét, hogy még kampánytéma sem lett belőle.

Volt a múlt században néhány év, amikor egyszer-kétszer volt szerencsém Bécs környékén vonatozhatni. Minden állomás, megállóhely mellett feltűnően sok autó parkolt. Utasaik az állomásig autóztak, onnan vonattal utaztak Bécsbe dolgaikat intézni. Rá tíz évvel kezdtem Budapest környékén is felfedezni ezt a jelenséget. Az autók száma és a közúti forgalom megnövekedett, a parkolásért fizetni kell, egyre többen találták legjobb megoldásnak, hogy csak az állomásig autózzanak. Némi késéssel a MÁV vezetéséig is felgyűrűzött a hír, hogy egyre több ember jár be a fővárosba vonattal. Az átalakulás lassú, de szerintem a MÁV igyekszik a rendelkezésre álló eszközökkel a lehető legjobb kiszolgálást nyújtani a bejáróknak. Erre a legjobb példa a váci vonal, ahol jórészt a régi eszközökkel sikerült jó, legalábbis jobb, közlekedést biztosítani az ütemes menetrenddel. És ez a folyamat szerencsésen terjed a többi elővárosi vonalon is.

A távolsági forgalomban az IC vonatok hoztak előrelépést. Ezt is megszerették az utasok és ahogyan Szolnok felé vonatozgatva látom, elég jól tele vannak a debreceni IC-ék. Sőt valószínűleg több kocsi kéne már ide is. Én ugyan ritkán járok IC-vel mostanában, de gyakran hallom Szolnokon a pénztáraknál, hogy már nincs nemdohányzó helyjegy egy sima hétközi hétköznapon sem.

Eredetileg azt terveztem, hogy a megszüntetendőnek mondott vonalak 28-as listájáról írok, de alaposabban megnézve a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium oldaláról letöltött térképet és táblázatot, egy hollywoodi geg jutott eszembe. A western filmen a főhős egy bottal kidugja kalapját rejtekhelye mögül és az ellenség arra lövi az összes munícióját. Tök mindegy milyen volt a kalap színe, fazonja, és az is mindegy, hogy a térkép vajon fedi-e a listát és a lista még ilyen slampos is lehet.

De ha már belekezdtem, ide sorolom a kalap lista vonalain tett XXI. századi vonatozásaimat:

Vonal		Amikor ott jártam
4	Almásfüzitő - Esztergom-Kertváros	2002.01.23., 2003.07.09., 2005.03.22.
11	Veszprém - Veszprémvarsány	2005.05.25.
27	Lepsény - Hajmáskér	2003.04.29.
152	Fülöpszállás - Kecskemét	2006.07.18.

 

E-mail