[GP]  Gullner Pages
 Bp.Keleti - Wien Westbahnhof - Bp.Keleti
 Vonatozás 10 / 2005.05.27-30.

Vonattal a Császárvárosba


Bécs az ismeretlen ismerős

Bécs, az ismeretlen ismerős, ráadásul még közeli is, kényelmesen elérhető vonattal. A kényelmet szolgálja a bécsi kiránduló jegy is, amely a tömegközlekedésre is érvényes 4 napon át, természetesen a Budapest - Bécs vonatozáson felül.

 

Bp. Keleti - Wien Westbahnhof

EC24 ÖBB szerelvénye: 1116 024-9, Bmz, Bmz, Bmpz, Bmpz, Bmpz, Bmz, Bmz, WRmz, Amz, Amz. A vonat vége felé kicsit több az utas, mint elöl. A második kocsiban talán tizen lehettünk indulásnál. A fülke ajtón tegnapi helyfoglalások.

"Szépjónapot kívánok" - üdvözöl minket a vezető jegyvizsgáló. Valószínűleg neki is megakadt a szeme a tegnapi dátumos foglalásokon, mert később, visszafelé jövet kiszedegeti a régi cetliket.

A padló tiszta, az ablakok viszont alaposan tele vannak ujjlenyomatokkal. A kocsin itt-ott kiütköznek a használat jelei, de alapvetően rendben van. Viszont a hangos utastájékoztatás igencsak brummos, alig érthető a szöveg a bugástól. A fülke ajtók minden erősebb fékezésnél kicsapódnak, gyorsulásnál becsukódnak. A Taurus jó dinamikával mozgatja a vonatot. Nem veszem észre, hogy különösebben gyorsan mennénk, bár nehéz megítélni a sebességet egy zárt fülkéből.

Miután elindulunk Hegyeshalomból a személyzet németül és angolul köszönti az utasokat. Érdekes, hogy látszólag semmi sem változott a szerelvényben, most mégis sokkal jobb a hangminőség. Jön egy osztrák vasutas és minden fülkébe berak egy Reiseplant.

A WC szép tiszta öblítés gombnyomásra, a kézmosóból jön a víz és működik a kézszárító is - úgy ahogyan kell. Nem is tudom miért írom ezt le, hiszen a természetes, ha a dolgok rendeltetés szerűen működnek. Vagy mégsem ?

Bécs külvárosi részein mindenféle építkezések vannak, nem megy gyorsan a vonat, van idő nézelődni. Lassan beérünk a Nyugatiba. A pesti Keleti és/vagy a Nyugati pályaudvar ezerszer szebb épület, viszont a bécsi Westbahnhof meg ezerszer kulturáltabb. Meglepődve láttam, hogy kisebb sorok állnak a pénztáraknál. Közelebb érve kiderült, hogy csak a nemzetközi jegyekért kell sorba állni, pedig három vagy négy ablak is nyitva van. A belföldi jegyeket gyakorlatilag sorban állás nélkül meg lehetne venni, mint mindig, amikor ebben a városban jártam.

 

A bécsi tömegközlekedés

A bécsi tömegközlekedéssel nagyon meg voltam elégedve. Mivel a bécsi kiránduló jegyünk érvényes a városi közlekedésre is, most habozás nélkül szálltunk fel a járművekre. Korábban alkalmilag vettünk jegyeket, akkor megfontoltabban utaztunk, mert nem volt túl olcsó a jegy.

Bécs metróhálózata sokkal fejlettebb, mint a pesti. Nagyon tetszik az, hogy az U-bahn állomásoknak mind a két végén van kijárta, így sokkal praktikusabban lehet elérni uticélunkat - feltéve persze némi helyismertet, mert nem mindegy, hogy az állomás melyik vége felé indul az utazó. Az eligazító táblák, kiírások jól használhatóak, könnyű tájékozódni. A szerelvények elég sűrűn járnak, az állomásokon ki van jelezve, hogy hány perc múlva jön a következő. Ilyen tájékoztatás van különben néhány villamos megállóban is. Ezek után talán nem meglepő, ha azt mondom, hogy a villamos közlekedés is fejlett Bécsben. Elég sűrű a hálózat, a szerelvények is elég sűrűn közlekednek. Buszon csak egyszer utaztunk, akkor is csak azért, mert nem láttam sínt a közelben.

De ami a legjobban tetszett, az az S-bahn hálózat. Szállásunk (Hotel Franzenshof) a Wien-Nord állomás közelében volt. Érkeztem már oda igazi vonattal, jó régen, még Csehszlovákia felöl. Az állomásra rá sem lehet ismerni, már csak azért sem, mert most gyakorlatilag csak egy kétvágányos megállóhely, nagyon építenek ott is valamit. (Az alábbi kép az óriáskerékből készült.) Szóval innen indultunk körbe S-bahnozni a várost. Ez az S1 és S45 vonalakkal perfektuálható. Az S1-gyel sikeresen el is jutottunk Hütteldorfig. De az út nem volt túl izgalmas, mert nem sok mindent lehet látni az ablakból, sokszor halad a vonat lesüllyesztve. Az S45-ből már több mindent lehet látni. De a kör nem zárult be, mert Oberdöbling megállóban leszálltunk és a 38-as villamossal kihúztunk a Grinzingbe.

 

A visszaút

Indulás előtt még egy kis sörrel és kolbásszal kényeztettük magunkat, azután indultunk a Dacia nemzetközi gyorsvonathoz. Két meglepetés ért. Az első, a vonat sokkal jobb kocsikból állt, mint feltételeztem. (És meg kell itt jegyezzem, hogy általában is nagyot javult a Románia felé tartó vonatok kocsijainak minősége.) A másik meglepetés az, hogy meglepően sok az utas.

Egy fülkés ÖBB kocsiba szálltunk fel, itt is fura címkék voltak az ajtó előtt, de mint kiderült a hibás dátum ellenére, ezek a címkék valós foglalásokat takartak. Így Győrig öten utaztunk a hatszemélyes fülkében, rajtunk kívül egy idősebb svájci házaspár és egy erdélyi fiatalabb nő. Győrből csak 21:52-kor indultunk tovább, 22 perc késés. Ahogyan hallottam, Fradi szurkolók is szálltak fel Győrben vonatunkra és ezt nem sikerült megoldani összetűzés nélkül. Ha időben érkeztünk volna Kelenföldre, 22:40-kor még lett volna esélyünk tömegközlekedni, így taxiznunk kellett egyet.

 

Epilógus

Szombaton Bécs már ünnepelt. Hömpölygött a nép a belvárosban. Az Am Hofon érdekes szerkezetekkel készültek valami attrakcióra, közben izgalmas zenéket próbálgattak. A parkok is tele voltak pihenő emberekkel.

 


Lásd még:

 


Budapesti utójáték

Vasárnap kisétáltunk Pesten, megnézni hogyan ünnepel a mi városunk. Itt az ünnepi attrakció a Lánchídon való átsétálás volt, de este fél hétkor már csak egy-két embert engedtek fel a hídra a rosszindulatú és önkényeskedő "biztonsági őrök", akik agresszivitással próbálták leplezni a szervezés szánalmasan gyenge szinvonalát. Megjöttünk.

 

 E-mail: vonatozasaim@vonatozasaim.hu [GP]