A Nyugati 108 méterrel van a tengerszint felett. A 2512-es vonat 8:25 helyett 8:45-kor indul és nem a 9.. hanem a 18. vágányról. V43 2251 posta szerelvénnyel, 7 Bhv, BDt 422. A "postásított" Bhv-nak egy előnye mindenképpen van a klasszikussal szemben: fűtési szezonban sokkal kellemesebb a belső légkör.

Az első kocsiban utazok, Kőbánya Kispest után az elég jól ki van használva. A kalauz egy nőt leszállított Szemeretelepen. A kalauzon egyenöltöny, fehéring, nyakkendő, a nő is polgári külsejű.

"Rohadjon meg tapló féreg" - átkozza a jegyvizsgálót a leszállított nő. A korábbi vitából úgy tűnt, hogy baksissal is próbálkozott, de a kalauz a helyzet magaslatára emelkedett és tette a dolgát. (Vagy csak ismét szigorúbban ellenőrzik őket ?)

Vajon lesz-e még olyan rend ebben az országban, hogy a lebukott csalók nem hangosan átkozódnak, hanem csendben szégyellik magukat ?

A vonaton az eddigi tapasztalataimhoz képest több az utas, bár nyáron jöttem utoljára erre.

Monoron tart az építkezés, lágy ívű válton siklunk át a helytelen vágányra. Monor Pilis felöli oldalán most nincs is másik vágány, a menetirány szerinti jobb oldal teljesen szét van szedve. Az állomás után is végég dolgoznak a helyes vágányon. A felsővezeték le van bontva, állnak már az új oszlopok.

Megérkezünk Pilisre, a menesztő a pesti vonatnak integet, de a V43 nem indul, a forgalmista feladja és inkább a mi vonatunkat indítja el. Kicsit csodálkoztam is, hogy ilyen hamar be tudták állítani az ellenvonat vágányútját, de sajnos a kijárati jelzőjét elfelejtettem megnézni.

Albertírsán a 40 62 003-1 tologatja a köves kocsikat.

Szolnokon most csak röviden küzdök a megélhetésért, de így is későn érek az állomásra ahhoz, hogy kicsit izgalmasabb vonalvezetésű visszautat bevállalhassak. Úgyhogy jobb híján irány Budapest. Felszállok a 6003 gyorsvonatra, 14:47-kor indul a Nyugatiba. Valami jobbra számítottam, úgyhogy meggondoltam magam, inkább Újszász fel kéne menni. Leszálltam és átmentem várni a Bégát. Papíron 14:55-kor indul, a valóságban késik. A szomszéd vágányon 8 részen posta inga áll, végén V43 2281. 15.15-kor indul a Keletibe. Egy kicsit vonz a lassú unalom, de közben, kis késéssel megérkezik a Béga. Egy CFR kocsit találok a legszimpatikusabbnak. Ez az utolsó előtti kocsi, utána még egy CR háló van. Felszállás után veszem csak észre, hogy a CFR kocsiban nem lehet lehúzni az ablakokat, előrébb ballagok, van is egy üres fülke. Bár dohányzó, de lehúzott ablakokkal nem túl büdös.

Nézelődök Újszászig. Ott zöld a kijárat, mégis megállunk. A forgalmász kiballag a mozdonyhoz, pár szót váltanak a vezérrel. Valami műszaki probléma lehet, csattog az áramszedő, néha a levegő is sziszeg.

Kb. 15:25 körül érkezhettünk, 15:35 körül utolér bennünket a 15:15-ös személy, nem sokkal utána megjön a Vámosgyörkre tartó Bzmot 214 két kocsival. Néhányan átszállnak a személyre. Kicsit később a hangos bemondja. hogy vonatunk még 30 percig nem indul, erre az utasok nagy része megindul a személyvonat felé, köztük én is. Miközben a kijárat felé megyek, jön szembe a kalauznő és tájékoztatja az utasokat, ugyanazt mondja, amit a forgalmász egyszer bemondott a hangosba.

A személy végül 15:45-kor, tíz perc késéssel indul tovább. Újszász bejáratán már várnak a pesti és a hatvani érkező személyvonatok. Mentközben megyek előre a BDt-ig. Szívesen körülnéznék az első felében is, de azt magukra zárták a vasutasok. Hármat számoltam hirtelen, jókedvűen traccsolnak.

Nagykáta után nekiindult a két kalauznő jegyet vizsgálni. A piros csíkos sapkás hosszan nézi a jegyemet.

"A Bégáról szállt át ?" - kérdi kissé csodálkozva. "Igen. Meggebedt. MÁV" - válaszoltam kissé mogorván.

A kalauznő kedvesen érdeklődik, hogy mi történt. Ott álltak Újszászon minimum 10 percet, de nem tűnt fel neki, hogy egy csomó utas átszállt a Bégáról. Igaz, a másik kalauznő szállt le meneszteni Újszászon és úgy látszik ő nem találta az esetet említésre méltónak a többiek számára a 'vasutas kaszinóban'.

Nagykáta után egész jól megtelik a vonat. Ragyogó napsütésben kanyargunk a gödöllői dombság hajlatai között.

Maglódon nagyjából velünk egyidőben áll meg egy hagyományos inga. Nagy meglepetésemre szinte üres. (Talán a Józsefváros - Mende személyvonat lehetett.)

17:25-kor érünk a Keletibe, 17:12 helyet. A hangos a késéseket mondja: Rétköz IC 100 perc, Béga gyorsvonat 80 perc. Újszászon még optimistábbak voltak és 30 perc késést prognosztizáltak. A Rétközre Szolnokon 30 perc késést mondtak be. (Ez utóbbiról később kiderült, hogy gázolt.)

Megyek a metró felé. A csarnokban két automata közül csak az egyik működik, mintegy 15-18 ember állhatott sorban ottan. Az alagsorban 7 pénztár dolgozik, ott még hosszabb sorok állnak. Ebből ötön tábla lóg: zárás 17:45-kor. Van ott két automata is, nem érdekel senkit. Az egyiken spontán kérek egy szolnoki jegyet. Várom a 906 forintos árat, de gép rákérdez egy kisbetűs alsó mezőben, hogy Cegléd felé vagy Újszász felé akarnék-e menni, mert az egyik 100 km, a másik pedig 100 km. No comment.

A Keletiben a lépcső alatti büféket nem nevezném világvárosinak. A vendégkör igen változatos, a telefonfülkében csövesek alszanak, egy csomó szakadt alak mindenféle lejmolási technikákkal próbálkozik. Iszok egy Unicumot, a csirkecombok is vonzanak, de a környezet támogat a fogyókúrámban.

És eljött a háromnegyed hat, zárnak a pénztárak. Már csak kettő előtt van hosszú sor, mint később kiderült az egyik szintén bezárni készült, csak nem volt kiakasztva a figyelmeztető tábla. A rövid soros pénztárak bezárnak és váratlanul kinyit két másik pénztár. A sorok meglepően kevés anyázással átrendeződnek. Az új sorokban némely elsőkből utolsók lettek és fordítva. Néhányan még próbálkoznak a bezárt pénztáraknál a régi sor elejéről, nem sok sikerrel. Állhatnak be az új sor legvégére. Csak annak a pénztárosnőnek nincs szíve elhajtani őket, akinél nem volt kiírva a zárás időpontja. Ő néhány perccel többet dolgozik, mint határozottabb társai. A sorok természetesen hosszabbak lettek, hiszen csak három pénztár működik hét helyett. Így szolgálja ki a MÁV a fizető utasait.